9. fejezet

A türelem rózsát terem!

/Cally szemszöge!/

Stefan és Vi rögtön el is mentek fel. Tudom, hogy mit fognak csinálni és örülök, hogy talált magának egy szerelmet. Emmett és én lent maradtunk.

- Átmegyünk hozzánk? - kérdezte Emmett. 

- Persze! - mondtam és örültem, hogy átmegyünk.  

Átmentünk és felmentünk a szobájába. Leültem az ágyra. 

- Bocsáss meg! - mondta és leült velem szembe. 

Megbocsátok neki! Nem tett semmi olyan. De én vagyok a barom! 

Nem engedtem válaszolni a számat azonnal az övére tettem és szenvedélyesen csókoltuk egymást. Mind a ketten megbocsátottunk a másiknak ezt éreztem. Emmett letépte rólam a pólómat és én is levettem ról az övét. Ledöntött az ágyra de Esme benyitott. 

- Azt..... Azt hiszem később visszajövök! - mondta kicsit megszeppenve és kiment. 

Emmett végig nézett rajtam. 

- Nagy a kísértés! - mondta. 

- Akkor gyere! -válaszoltam. 

De nem érkezett válasz. Hirtelen Emmett karjaiban voltam ő meg csókoltam a nyakam majd egyre lejjebb ment. Levette a gatyám meg a melltartóm ő meg csak gatyában volt. 

- Kaja...... Húúúúú! Inkább léptem! - mondta Carlisle és ő becsapta az ajtót. 

- Na most viszont tényleg hagyjuk abba! - mondta. Felálltunk és arra a rettenően rossz helyzetre jutottam, hogy nincs mit felvennem. 

Emmett csak nevetett. Ezért elvettem egy felsőt tőle és abban mentem le. Ő előbb leért. Háttal volt nekem és meg a nyakába ugrottam. Kicsit megijedt de csak nevetett. Nessie is lejött. 

- Nessie! - mondtam és leszálltam Emmett hátáról. 

- Tessék? 

- Tudsz kölcsön adni ruhát? - kérdeztem és egy kicsit elvörösödtem. Nessie is csak nevetett. 

- Persze! - mondta.

És felmentünk. Kezembe adott pár ruhát és meg gyorsan felvettem. Lementem és Vi meg Stefan is megjöttek. Megöleltem őket és újra az én mackóm karjába vetettem magam.

- Gyerekek! Ne rontsátok el az eddigi tökéletes napot! - mondta Edward én meg hozzávágtam egy jó nagydarab párnát.

Lilly lépett be az ajtót nagyon vidáman. Mint észrevettük Lilly is vámpír lett. Nem féltünk tőle de egy kicsit meglepett az biztos. Emmett megölelt és Lilly kicsit mérges volt. De Stefan és Vi-re nem! Furi a csaj az biztos!  De próbáltam nem rá figyelni. Megölelt és leültünk a kanapéra.

- De mesélj Lilly mi van veled? - kérdezte Violett boldogan.

- Hát. Megtaláltam életem szerelmét és boldogan élek! De kiderült, hogy vámpír de nem érdekelt. Aztán ő átváltoztatott és azóta is együtt vagyunk.

Örülök Lilly boldogságának de a gyomrom valahogy nem olyan mint szokott lenni. Szörnyen hasogatott és fájt. Nem tudtam mi van velem. Csak rosszul voltam.

- Cally minden rendben van? - kérdezte Lilly.

Én kicsit összekuporodtam és falfehér voltam.

- Olyan vagy mint egy vámpír! - mondta Vi.

- Az lehetetlen! - kiáltotta Alice és nem rohantam.

Hánytam. Nem vitatom ezt a tényt! Hánytam és hányok! Éltem csak egy kis töredéke ez de nagyon megvisel! bár voltak ennél sokkal de 100* rosszabb napok is de nagyon szarul voltam.




/Alice szemszöge!/

Nem hiszem el! Az valósággal kizárt, hogy Cally Bexter terhes legyen! Az lehetetlen! - győzködtem magam.
Edward zavartan nézett rám. Emmett felállt de Edward a falhoz szorította.

- Mi a fene? - kérdezte Emmett.

- Teherbe ejtetted te barom! - kiáltotta és Vi csak nézett mint borjú az új kapura.

- Mi? De az nem lehet! - védelmezte de nincs mese.

- De lehetséges! - mondtam. - Láttam!

Edward elengedte és rohant Cally-hez a mosdóba.

Ekkor jött még egy látomás! Cally fehér esküvői ruhába Emmett meg gyönyörű szmokingban. Carlisle kísérte végig Cally-t a vörös szőnyegen egészen leendő férjéig Emmett-hez! De ennyi volt. Jött a következő. Cally és Emmett. Cally halandó de már házasok. Ha jól vettem ki akkor a nászútról jöttek haza de semmi lényeges nem volt. De már megint máshol voltam. Nem sok idő telt el ahogy hazajöttek és egy gyermek megfogant! Ennyi volt! Ennyi amit láttam. Edward mosolygott de egy picit félt is.

- Szép lesz! - mondta.

- Remélem is! - mondtam.

- Mi a bánat? - kérdezte Vi.

- Majd megtudod Vi! - mondta Edward.

Emmett jött ki karjaiban Cally.

- Minden rendben? - kérdezte Carlisle.

- Igen! Emmett túl izgulja a dolgokat! - mondta nevetve Cally.

- Nem vicces! Hisz aggódom a szerelmemért! - mondta.

- De nincs semmi bajom! Csak gyomorrontás! - mondtam.

- Igaza van! - mondtam.

- Nem hiszem!

- Akkor figyelj! De előbb tegyél le! Megmutatom, hogy semmi bajom! - mondta Cally.

Emmett letett és Cally kicsit bevadult. Emmett-et a falhoz nyomta és vadul csókolta őt.

- Ezt láthattam volna! - mondtam mire mindenki nevetni kezdett.

- Oké! Hiszek neked szerelmem! - mondta Emmett.

- Reméltem is te túlméretezett macika! - mondta nevetve Cally.

- Na ezt most megkapod! - mondta Emmett mire Cally-t felkapta és felmentek.

Jó vámpírfülemnek köszönhetően jól hallottam, hogy Cally nagyokat nevet és Emmett csak mondja neki a dolgokat. Leültem.

- És mond Lilly a jegyesedet mikor láthatjuk mi is? - kérdeztem rá.

- Nem tudom! nem sokára! Vadászik mert mondtam neki, hogy két halandó is van itt nálatok!

- Hát igen! Halandókat csak imádni lehet! - mondta Vi és nevettünk.

Esküszöm, hogy egyszer Vi, Embry meg Emmett össze lesz zárva egy szobába. Megnézzünk melyikük bírja tovább. Jó móka lenne.
Csak Cally bátorodna fel végre annyira mint az előbb mikor letámadta Emmett-et. De ha jól veszem ki a látomásokat akkor Cally is hozzánk fog tartozni és még Vi is! Ez nagyon jó lesz és még a családunk is gyarapodni fog!

De addig is! Legyen minden rendben és éljünk boldogan! Mert nincs értelme az életnek ha nem vagy boldog és csak bolyongasz a világban! Jelenleg minden rendben megy de tudom, hogy nem lesz mindig ez! De élvezzük ki a pillanatot amíg együtt lehetünk azzal akit szeretünk bármi áron is!