Bonyodalmak
/Violett szemszöge/
Vége lett a hétvégének és újra hétfő volt. Ahogy mindig is szoktam magamban mondani:
-Újabb hétfő, újabb borzalmas hét!
De most valahogy másképp éreztem. Mert ott van Nessie, Stefan és a többiek. Mire lementem Cally ott várt a reggelimel és nagyon boldognak tűnt. A szüleink halála után előszőr láttam ennyire nagyon boldognak. És ennek csak örülni tudtam.
-Jó reggelt! Mi lesz a vacsi talán fasírt?- kérdeztem mint egy idióta.
-Na jó! Kezdjük ott hogy még csak reggel van! És nem az lesz!
-Az jó! Mert nem is szeretem!
-Hát majd aszt eszünk vagyis eszel amit csak akarsz!
-Miért? Ja! Meg van! Emmett ugye?
-Ph... De hogy is... De igen! Elvisz vacsizni!
-Jó! De most hétköznap van és ne maradjatok sokáig! De ugye védekeztetek?
-Igen! És ti Stefan-nal?
-Nem feküdtünk le!
-Hát nagyon is remélem!
-Rendben van! És elviszel azért még a suliba? Vagy Emmettel mész és én meg szépen össze töröm a szép kocsinkat!?
-Ne aggódj azért még elviszlek! Megengedem!
-Jaj de édes vagy hozzám!
-Tudom!
Majd elindultunk a suliba és csak mentünk. Majd megérkeztünk igen hosszúnak éreztem az első órát, Mondjuk nem is csodálkozok hiszem matek volt! De aztán osztályfönőki volt és nagyon rossz volt. Sőt minden óra. Majd történelemből Mr. Long rettenetes házit adott felnekünk. De legalább én kaptam a legjobbat! Én a Vámpírokat kaptam! Majd mentem a szekrényemhez és Cally megkérdezte:
-Ne segítsek a töri háziban?
-Ugyan már! A vámpírokról rajtunk kívűl csak egy vámpír tudhat többet!
-Hát rendben van, de én felajánlottam!- mondta anyáskodó hangon.
Majd megfordultam és Stefan volt ott és meglelt majd megcsókólt és megkérdezte:
-Segítsek a háziban? Hallottam hogy mit adott fel Mr. Long! Velem is már volt ez!
-Igen, köszi segíthetsz!
Majd felmosolyogtam és beraktam mindent a táskámba és haza mentnk. Cally nem szólt egy szót sem, majd otthon így szólt.
-Nos, Stefan segítsége kell, de az egyém meg nem?
-Igen!
-Jó megengedem...
Majd közbe szóltam:
-Köszönöm!
-Nos megengedem de nem lesz semmi olyan!
-Most mit parázol? Te minden nap szinte Emmettel vagy és általában ... van!
-Haggyál lógva jól van!
-Nem. Nincs jól! És megyünk végre haza?
-Igen!
Majd mentünk a kocsihoz és oda jött hozzánk Nessie:
-Sziasztok! Figyu Violett nincs kedved holnap eljönni velem egyet csavarogni erre arra?
-De hogy nem! Nagyon szívesen!
-Oksa akkor majd majd holnap megyünk! Sziasztok!
-Szia!- mondtuk eggyütt.
Majd beszálltunk a kocsiba hogy olyan érzés volt mintha én csak egy néző lettem volna mert az út olyan hamar elment és nem volt szinte mit nézegetnem mert én még az 1000x látott útakat is alaposan megnézem. Majd amint haza mentünk egyből felmentem a szobámba és bekapcsoltam a zenét. Persze az alapot vagyis rockot és Marilyn Manson-tól a Tainted Love-ot és amikor kinéztem az ablakon akkor pont a Love szó ment és Stefanra néztem és ő rám mosolygott én meg vissza rá. És azzal a " Mindjárt megyek át hozátok segíteni a háziban" nézéssel nézett rám. Én meg azzal a " Oké de siess mert hamar képes vissza jönni mert félt engem" nézéssel. Majd csengettek és Mondta Cally:
-Nyitom!
Én meg rohantam lefelé és ráórdítottam:
-Én nyitom ki!
-Ez most komoly? Mi van ha Emmett az?
-Mindegy én akarom kinyitni az ajtót és kész!
-Menj nyisd!
Majd oda rohantam és kinyitottam az ajtót és Stefan volt az:
-Szia megjöttem!
Én nem szóltam semmit csak egszerűen átöleltem és megcsókóltam. Bementünk és indultunk fel a szobámba majd Cally így szólt:
-Khm! Minek mentek fel az emeletre?
-Esetleg tanulni!
-Ó tényleg? És mit? Bioszt?
-Nem, történelemet!
-Remélem is!
Mikor felértünk Stefan meglérdezte:
-A nővéred miért ilyen?
-Nagyon fél hogy valami hülyeséget csinálok!
-Megértem! Damon is ilyen volt régebben! De csak volt!
-Jaj sajnálom!
-Na mindegy! Tanuljunk!
-Oké!
Leültünk elővettem a töri füzetemet és csak tanultunk de aztán negyedórával később Cally benyit és én ezt mondom:
-Segíthetünk?
-Nem, csak jöttem ellenőrizni!
-Oké lemehetsz! Megengedem!
-Köszönöm!
-Nagyon szívesen!
Majd megkérdeztem Stefant:
-Stefan tudod hogy lehet valaki vámpír kéne ugye a házihoz!?
-Persze! étféle képpen az egyik az hogy megharapja és a méreg elterjed a másik meg hogy az ember iszik a vámpír véréből a vámpír megöli és aztán ember vért kell innia hogy teljes legyen!
-Értem köszi! És a feszületek?
-Ki vannak velük békülve!
-Nap?
-Abból is kétféle van. Az egyik hogy csilliognak a másik meg hogy porrá válnak.
-Szegénykék! Sajnálnám ha lenne egy vámpír ismerősöm és porrá válna! Te nem?- kérdeztem felszólító hangon.
-De főleg ha az te lennél!
Nem szólhattam semmit és aztán Stefan csak csókólt és én is őt majd a földön voltam és Cally benyitott habár nem vettük észre majd így szólt:
-Ó, szóval nektek ez a tanulás!?
-Figyelj haggyál békén jó!
Majd hozzá dobtam egy párnát és így szólt:
-Jó mentem! További jó tanulást!
-Köszönjük!
Mikor kiment Stefan így szólt:
-Figyelj el kell neked valamit mondanom!
-Igen szerelmem! Mi az?
-Nagyon fontos vagy nekem ezért mondom el neked! Vámpír vagyok!
-Tessék?
-Igen az a nyaklánc ami rajtad van így nem tudnak téged az egyes fajta vámpírok befolyásolni!
-Köszönöm hogy elmondtad nekem! Habár tudtam!
-Hogyan?
-Igen kérlek! Emmettről is tudtam rólad is tudtam sőt a Cullenékről is tudtam meg Damonről is!
-Akkor nem mondtam újjat?
-Nem!
Majd mondta hogy most mentek el Cally-ék és hogy egyedül vagyunk és ezt ki is használtuk. Felmentünk az ágyra és testünk egybe fort és úgy éreztem hogy semmi sem válszthat el mellőle csak a halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése