Titkok és érzelmek!
/Cally szemszöge/
Mire kiléptem a fürdőből Emmett nem volt sehol. Itt hagyott! Tudtam, hogy csak játék neki az egész! - mondtam magamban. Becsaptam az ajtót és lehuppantam az ágyra. Két hideg kéz karolta át a derekamat és csókolgatta nyakam. Felálltam és megfordultam. Emmett volt az.
- Azt hittem itt hagytál! - mondtam.
- Egy ilyen jó csajt aki mellesleg a szerelmem soha nem hagynám itt!
Megöleltük egymást és hevesen csókolóztunk tovább. Nem vártam meg míg megint a falnak nyom. A lábamat azonnal a derekára raktam és a kezemmel a hajába túrtam. Ő az egyik kezével fogott a másikkal a pólóm alatt matatott és egyre feljebb ment. Még mindig bele remegek minden egyes mozdulatába amit rajtam csinál! Ledobott az ágyra és én feltérdeltem rá. Ő is letérdelt az ágyra és csókolóztunk tovább. Levettem a pólóját és ő is az enyémet. Meglökött és már ki is feküdtem. Ugyan olyan volt a hatás mint az este talán még jobb is!
***
Pár óra múlva felöltöztünk és összepakoltunk. Emmett adott egy csókolt megfogta a kezem és elindultunk lefele. Mire leértünk Emmett kijelentkezett és én addig én beültem a kocsiba. Ott vártam őt. Azonnal jött is. Olyan jó volt nézni ahogy jön velem szemben egy kis mosollyal az arcán. Beült és azonnal meg is csókolt.
- Ezt miért kapom? - kérdeztem.
- Mert szeretlek! - mondta mire a gyomrom kicsit összerándult.
Visszacsókoltam és utána leültem. Becsatoltam magam és indultunk is. Út közben Emmett automata váltóra tette és a combomat megfogta. Megint megremegett a gyomrom és a kezére tettem a kezem. Furcsa volt, hogy alig pár napja még kerültem most meg már olyan szoros köztünk a kapocs, hogy egy pillanat nélküle olyan mint egy év! Én az ablakon bámultam kifele és néztem a csodás tájat. Erdők egymás után! Forks város rettentően szép hely! De mire egyre közelebb értünk hozzánk izgatottabb lettem mit is csinálhatott Vi egyedül! Nem szoktam magára hagyni de remélem a müzlit épségben megtalálta és nem borult ki nagyon! Emmett leparkolt. Kezembe vettem a táskám és kiszálltam. Emmett odajött átölelt a derekamnál és bementünk. Mikor beértünk síri csend volt. A nappaliba érve felfordulás várt. A takaró a kanapé minden teljesen össze vissza volt és a whisky is szinte teljesen elfogyott.
- Mi a fenét művelt ez a lány? - és a whisky fele vettem az irányt.
- Nem tudom de ti piáltok!
- Jah! Elég keményen nyomjuk! - mondtam mire egy halk nevetéseket hallottam fentről. - Mi volt ez?
- Sztem Vi! - mondta és elindultunk felfelé. Vi ajtaja nyitva volt!
Közelebb léptünk és egy kicsit hallgatóztunk.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy a nővérem végez veled!
- De hisz mi csak nem is feküdtünk le!
- Ez az igazság! Én is tudom de hát nem tudom, hogy ő mit fog erről gondolni.
Egyre jobban az idegesség kergetett. Fogtam magam bementem.
Húúúúú! Ennyit bírtam magamban kinyögni. De csak tátott szájjal néztem. Stefan és Violett egy ágyban összebújva . Stefan egyik kézzel átölelte Violett-et!
- Ne ez kész! - szólaltam meg! Mire mind e ketten felültek és ebben a pillanatban Emmett is belépett.
- Cally meg magyarázom! - mondta Stefan és kiszállt az ágyból!
- Tudom én nagyon jól! Totál berúgtatok és a whisky is majdnem elfogyott + egy ágyban kötöttetek ki!
- Hóóó! - mondta Emmett.
Átölelte de én nagyban ellenkezdtem. Kitéptem a kezét a derekamról és beviharoztam a szobába.
/Emmett szemszöge!/
Calls most totál mérges! Stefan egy barom és ha hazamegyek anyu tuti kicsinál!
- Emmett mi van vele? - kérdezte Vi miközben megölelt és a nappaliba mentünk.
- Nagyon mérges!
- Arra mi is rájöttünk! De hol marad Stefan? - kérdezte Vi
- Nem tudom! De most komolyan mit csináltatok itt? - kérdeztem és leültünk a kanapéra.
- Hát... Buliztunk csak mi ketten és piáltunk! Nagyon jó volt! - mondta és egy kis mosolyt húzott gyermeki arcára.
Éppen ekkor Stefan vágtatott le idegesen a lépcsőn. Odajött.
- Emmett meny fel mert Cally nagyon sír!
- Máris! - mondtam
- Vér! - súgta a fülembe.
Vér... Na most kicsit megtorpantam. Remélem nem csinált semmi hülyeséget és én sem fogok! Felmentem és benyitottam. Egy fehér valamibe csomagolta be a kezét.
- Mit akarsz? - kérdezte zokogva.
- Mit műveltél?
/ Cally szemszöge!/
- Mit műveltél?
- Semmit! Béna voltam mint mindig! - vallottam be!
Szeme az arany barna helyett most korom fekete volt!
- Mi van a szemeddel?
- Semmi! Mosd meg! - mondta.
Nem bírtam tovább lépni! Emmett odajött és szó szerint felkapott és a vállára rakott. Kivitt egyenesen a konyhába ráncigált.
- Tegyél már le! - kiabáltam és a hátát csapkodtam.
- Jól van na!
Lerakott megnyitotta a csapot és a kezemet oda rágta. De előbb levette e kötést és éreztem, hogy a sebem lassan hideg vízzel egyesül. Fájdalom és bizsergés járt át. Elvettem onnan. Leragasztottam tapasszal és a bizsergés még mindig nem múlt el. Stefan és Vi a nappaliban takarítottak mi meg a konyhában voltunk.
- Mit műveltél magaddal? - kérdezte Emmett.
- Véletlenül belekaptam egy kis szögbe és kicsit meghúzta a bőröm!
- Nagyon ügyes vagy szerelmem! - mondta és megölelt!
Hihetetlenül jó érzés volt ez az ölelése! Bátorságot és egy kis erőt is adott.
- De mi van a szemeddel?
- Elmondok neked egy titkot! - mondta mire én egy kicsit be pánikoztam.
Megfogta a kezem és felmentünk a szobámba. Az ajtót bezárta de megfordult és nekidőlt. Én leültem az ágyra és figyeltem mit fog mondani.
- Calls le borulj ki de én nem vagyok olyan mint egy ember! Én a családom és a Salvatore tesó mi így hát... hogy is mondjam el neked de mi... Vámpírok vagyunk!
- Mi????
- Vámpírok vagyunk! - ismételte meg önmagát!
Örülök de egyben kicsit félek is tőle!
- Te Cullen-ék és a Salvatore tesók?
- Igen szerelmem! - mondta.
- Hát... ez...
- Kérlek ne borulj ki! Nem akartam elmondani de egyszerűen nem bírok előtted titkolózni! A veled töltött napokon is alig bírtam negálni, hogy ne mondjam el!
Felálltam odamentem és megöleltem. Megcsókoltam de ő nem viszonozta csak letolt magáról.
- Nem lehet! - mondta.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert azt hittem, hogy sikítva fog reagálni.
- Nem vagyok olyan! Szerintem nagyon édes vagy de azért léci avass be mindenbe.
- Rendben van!
Megölelt és most ő csókolt hevesen. Eltoltam magamtól.
- Döntsd már el, hogy mit akarsz!
- Ezt! - mondta és szó szerint egy hatalmas reccsenés volt és a pólóm letépte rólam.
- Mi volt ez? - kérdezte Vi az ajtó előtt állva!
- Semmi! - mondtam nevetve.
Felvettem egy másikat és kimentem. Emmett nevetéstől dúlt én meg egy jó nagyon belehúztam a hasába. Vi bement a szobájába és Stefan is követte.
Most, hogy tudom mik ők nyugodt szívvel hagyom őket kettesben! Tudom, hogy Stefan nincs olyan kegyetlen, hogy bántsa a húgom!
- Bírod a gyors tempót! - ne ezzel most mit akarhat?
- Nem igazán!
- Akkor csukd be a szemed!
Szinte észrevétlenül a hátára kerültem! Ott voltam és egy kicsit megijedtem. Kirohant velem. Nagyon de nagyon gyors volt. Nem láttam semmit csak egy kis szellőt. A következő pillanatban már náluk pontosabban a nappaliban voltam ahol mindenki ott volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése